Tari Józsi R.I.P.

2006 tavaszán szerettünk volna Pestről vidékre költözni az akkor 10 hónapos kislányunkkal. Egy kis kertes házat néztünk ki magunknak. Kutyabolond lévén mindenképp szerettem volna egy kiskutyát, pontosabban egy Pulit Lucusnak. Több napos keresgélés után találtam rá a Raszatri-Duci Puli Kennel honlapjára, Tari Józsira és Rasztari-Duci Csipkére.

Józsi személyében egy kedves, nyíltszívű, őszinte embert ismertünk meg, aki ezután részese lett mindennapjainknak. Nem múlt el Nélküle Lucának születésnapja. A kicsi gyerek kérésére mindig legalább egy kutyussal érkezett. Önfeledten játszott Lucával, minden más kisgyerekkel, akik imádták. Minden más nálunk vendégeskedő barátunk azonnal a szívébe zárta. Gyakran találkoztunk kutyás összejöveteleken, kiállításokon, versenyeken. Sőt, egyszer még a mi kis kertünkben is rendeztünk kutyás találkozót a szomszédok nagy rémületére. Gyakran látogattunk el Szegedre, sosem mulasztottunk el megállni Sándorfalván. Örömmel olvastuk cikkeit, ő boldogan és büszkén küldte a külföldi lapokban megjelent cikkeket a Rasztari pulikról, akik mellett olykor Luca is megjelent az újságokban.

Bár több száz kilométer választott el bennünket, az internet segítségével napi kapcsolatban álltunk a netborad-on, facebook-on.

Döbbenten fogatuk a hírt váratlan és értelmetlen haláláról. Elképzelhetetlen, hogy nem olvashatjuk többé mindennapos bejegyzéseit, idézeteit, nem követhetjük képekben a kutyákkal folytatott munkáját, nem csodálhatjuk meg az újabb puli vagy sinka almot…nem hallhatjuk ízes tájszólását….nem jön többé hozzánk felköszönteni Lucust…nem ölelhetjük meg….

Nagyon szerettük. Nagyon fog hiányozni.

Nyugodj békében, Drága barátunk….