A kis kajla vérpincsink 2010. január 27-én került a családhoz 3-4 hónapos kölyökként. Borzalmas hidegben, hatalmas hóban, hajnalban baktatott a síneken a sülysápi vasútállomáson. Kiszedtem, hazahoztam. Kiplakátoltuk a fél falut a gazdija után,de senki nem kereste. Egyre jobban megszerettük, ő is minket. Vele értelmüket nyerték a kapun elhelyezett harapós kutya táblák. Ő harap, ha kell, ha nem. Bárkit. Mindenkit. Hatalmas bocibarna szemeivel ártatlanul bámul a világra. Folyton éhes. Folyton talál valami támadni valót. Jól kijön a két pulival.