Idén immár nyolcadik alkalommal vágtunk neki Erdélynek. Három részletre osztottuk az utat. Két napot töltöttünk Széken, A Filep családnál. Útközben megálltunk Szatmárnémetiben és Nagybányán. Nagybányán megnéztünk egy templom romjait, amelyből mára már csak a tornya maradt, de a falak maradványait is meg lehet tekinteni a föld alatt üvegen át.

DSC_0084 DSC_0085 DSC_0086 DSC_0087 DSC_0088 DSC_0089 DSC_0090 DSC_0091 DSC_0092 DSC_0093 DSC_0094 DSC_0095 DSC_0096 DSC_0097DSC_0077 DSC_0078 DSC_0079 DSC_0080 DSC_0081 DSC_0082

 

A második napot Kolozsváron töltöttük. Kétszeresen is felejthetetlen élmény volt. Arrafelé még a megszokott romániaihoz képest is borzalmasabb a közlekedés, mert egy sima főutat versenypályaként kezelnek a helyiek, előznek jobbról, balról 80-nal, 90-nel lakott területen belül is. Gyakorlatilag folyamatosan halálfélelme van az embernek. Másrészt a borzalmas ebédünk tette felejthetetlenné a napot a sós halas cézár salátával. (A Napoca 5 étteremben ne egyetek!) Azért tettünk egy kellemes sétát a Fellegvárba, megnéztük a Mátyás-szobrot, templomokat.

DSC_0099 DSC_0100 DSC_0101 DSC_0102 DSC_0103 DSC_0104 DSC_0105 DSC_0106 DSC_0107 DSC_0108 DSC_0109 DSC_0110 DSC_0111 DSC_0112 DSC_0113 DSC_0114 DSC_0115 DSC_0116 DSC_0117 DSC_0118 DSC_0119 DSC_0120 DSC_0121 DSC_0122 DSC_0123 DSC_0124 DSC_0126 DSC_0125 DSC_0127 DSC_0128 DSC_0129 DSC_0130 DSC_0131 DSC_0132 DSC_0133 DSC_0134 DSC_0135 DSC_0136 DSC_0140

DSC_0142 DSC_0143 DSC_0144 DSC_0145 DSC_0146 DSC_0147 DSC_0148 DSC_0149 DSC_0150 DSC_0151 DSC_0152 DSC_0153 DSC_0154 DSC_0155 DSC_0156 DSC_0157 DSC_0158 DSC_0159 DSC_0160 DSC_0161 DSC_0162

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Estére siettünk vissza Székre, mert esküvő volt a templomban, méghozzá népviseletben.

DSC_0172 DSC_0173 DSC_0174 DSC_0175 DSC_0176 DSC_0177 DSC_0178 DSC_0179 DSC_0181 DSC_0182 DSC_0183 DSC_0184 DSC_0185 DSC_0186 DSC_0187 DSC_0188 DSC_0189 DSC_0190 DSC_0191 DSC_0192 DSC_0193 DSC_0194 DSC_0195 DSC_0196 DSC_0197 DSC_0198 DSC_0199 DSC_0200 DSC_0201 DSC_0202 DSC_0203

DSC_0205 DSC_0206

Székről Farkaslakára indultunk, a következő szálláshelyünkre. Út közben megálltunk néha: Beszterce is éppen most kezd szépülgetni – a pizza finom, viszont  Somkeréken a református templom gyönyörű, ott érdemes megállni.

Hétfőn, július 25-én átköltöztünk Farkaslakára. Ismét nem volt hely Gizi néniéknél, így a kedves kántoréknál laktunk a templommal szemben: Bakos Árpádnál, Zsófiánál. Este vásárolgattunk. Találtunk szuper székely pólókat, mint utólag kiderült, egy régi egyetemi ismerős gyártja őket, aki Székelyudvarhelyre költözött. jövőre tudjuk már, kit kell keresni. A helyi kiskocsmában már kevés ismerőssel találkoztunk sajnos. Bajusz kutyát idén se láttuk.

DSC_0207 DSC_0208 DSC_0209 DSC_0210 DSC_0211 DSC_0212 DSC_0213 DSC_0214 DSC_0215 DSC_0216 DSC_0217 DSC_0218 DSC_0219 DSC_0220

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

????????????????????????????????????

DSC_0223

DSC_0225

 

 

 

 

 

Kedden a Madarasi Hargitára indultunk, mióta aszfalt út van nagyon nagy már a csúcsra vezető forgalom. Sétálóutcányi tömeg közlekedik az ösvényen. Visszafelé lebandukoltunk az erdőben található Szökő vízeséshez, ebédelni a finom pizzát és egyebet áruló Oriente Pizzériába mentünk Székelyudvarhelyre. Este felejthetetlen élményben volt részünk: medvelesre mentünk, izgalmas és félelmetes volt csendben bandukolni a sötétedő erdőben, beülni egy kis fakunyhóba és várni a macit. Láttunk is egy 4-5 éves példányt, aki jött a kiszórt eleséget enni. Ijedős jószág, mert a fényképezőgép kattanására visszaszaladt az erdőbe.

DSC_0245 DSC_0246 DSC_0247 DSC_0248 DSC_0249 DSC_0250 DSC_0251 DSC_0252 DSC_0253 DSC_0254 DSC_0255 DSC_0256 DSC_0257 DSC_0258 DSC_0259 DSC_0260 DSC_0261 DSC_0262 DSC_0263 DSC_0264 DSC_0265 DSC_0266 DSC_0267 DSC_0268 DSC_0269 DSC_0270 DSC_0271 DSC_0272 DSC_0273 DSC_0274 DSC_0275DSC_0299 DSC_0300

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

DSC_0227 DSC_0228 DSC_0229 DSC_0230 DSC_0231 DSC_0232 DSC_0233 DSC_0234 DSC_0235 DSC_0236

DSC_0238

????????????????????????????????????

DSC_0240

DSC_0303 DSC_0302 DSC_0301

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerdán is ismerős helyen jártunk. Újra elautóztunk Székelyderzsre, az erődtemplomhoz. Idén nem volt jó a gyümölcstermés, így a már ismert háznál csak kevés szilvapálinkát sikerült beszerezni. a kóstoló viszont decis vizespohárban érkezett. Székelydályára rosszabb út vezet és a templomot sem újították még fel.

Ebédelni Székelykeresztúron voltunk a Bonfini Étteremben, a főtéren, nem drága és nagyon finom. Petőfi körtefáját idén nem néztük meg.

Énlakára a faulba vezető három útból csak egy járható. No, nekünk nem ezen sikerült a faluba mennünk. Firtosmartonos felől próbálkoztunk, először szép aszfalton, aztán murvás úton, végül a patakon átívelő két gerendán, majd balról-jobbról beszakadt hidacskán….. A helyi fiatal lelkésznő gratulált a teljesítményünkhöz, mert ezen az úton a helyiek sem mernek közlekedni. Így visszafelé inkább a szépen leaszfaltozott Etéd felé vezető utat választottuk. sajnos ez még mindig kerülő, Farkaslaka felől a hegyen átvezető út még nincs kész. Ezután tovább autóztunk Kőrispatak felé, ahol ismét megnéztük a szalmamúzeumot, gyűjtöttünk köveket a patakban.

DSC_0305 DSC_0306 DSC_0307 DSC_0308 DSC_0309 DSC_0311 DSC_0310

DSC_0313 DSC_0314 DSC_0315 DSC_0316 DSC_0317 DSC_0318 DSC_0319 DSC_0320

 

 

 

 

DSC_0321 DSC_0322 DSC_0323 DSC_0325 DSC_0326 DSC_0327 DSC_0328 DSC_0329 DSC_0330 DSC_0331 DSC_0332 DSC_0333 DSC_0334 DSC_0335 DSC_0336 DSC_0337 DSC_0338

DSC_0340DSC_0341 DSC_0342 DSC_0343 DSC_0345 DSC_0346 DSC_0347 DSC_0344 DSC_0348 DSC_0349 DSC_0350 DSC_0351 DSC_0352 DSC_0353 DSC_0354 DSC_0355 DSC_0356 DSC_0357 DSC_0358 DSC_0359 DSC_0360 DSC_0361 DSC_0362 DSC_0363 DSC_0364 DSC_0365 DSC_0366 DSC_0367 DSC_0368 DSC_0369 DSC_0370 DSC_0371 DSC_0372

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

DSC_0366Csütörtökön átköltöztünk Sepsibükszádra, a Kati-lakba. Ilonka családtagként fogadott bennünket. Délután megnéztük ismét Sepsiszentgyörgyön a Székely Múzeumot. Múltkor kevés volt egy óra a megtekintésére, mint kiderült, két óra is kevés.

DSC_0374 DSC_0375 DSC_0376 DSC_0377 DSC_0378 DSC_0379 DSC_0380 DSC_0381 DSC_0382 DSC_0383 DSC_0384 DSC_0385 DSC_0386 DSC_0387 DSC_0388 DSC_0389 DSC_0390 DSC_0391 DSC_0392 DSC_0393 DSC_0394 DSC_0395 DSC_0396 DSC_0397 DSC_0398 DSC_0399 DSC_0400 DSC_0401 DSC_0402 DSC_0403 DSC_0404 DSC_0405DSC_0406 DSC_0407 DSC_0408 DSC_0409 DSC_0410 DSC_0411 DSC_0412 DSC_0413 DSC_0414 DSC_0415 DSC_0416 DSC_0417 DSC_0418 DSC_0419 DSC_0420 DSC_0421 DSC_0422 DSC_0423 DSC_0424 DSC_0426 DSC_0425 DSC_0427 DSC_0428 DSC_0429 DSC_0430 DSC_0431 DSC_0432 DSC_0433 DSC_0434 DSC_0435 DSC_0436 DSC_0437 DSC_0438 DSC_0439 DSC_0440 DSC_0441 DSC_0442 DSC_0443 DSC_0444 DSC_0445

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pénteken nem mertünk nekivágni A Transzfogarasnak, felhőzött az ég, így csak Kommandóra, Székelyföld legmagasabban lévő falucskájába próbáltunk feljutni. tavasz óta valamennyit javítottak az úton, murvás, de 20 km/h sebességgel járható. Sajnos a kisvasút nem működik. A helyi kiskocsmába tértünk be egy kávéra, ahol érdekes beszélgetésnek voltunk fültanúi: egy nénike és egy bácsika megtárgyalták a kertbe bemászkáló medvéket. A néni morcosan mesélte, hogy bement az udvarba az a fránya medve és széttúrta a ganyét. J El akarta kergeti, erre az a fránya medve két lábra állt, mire ráküldte a kutyát, hogy kergesse el. mókásak voltak. Visszafelé megnéztünk Csernátonban a Haszmann Pál Múzeumot. Leszármazottjairól a Székely Múzeumban láttunk kisfilmet, mint híres fafaragó család. A legidősebb fafaragóval sikerült is találkoznunk a múzeum udvarán. Voltak ott több száz éves házak, rádiók, mezőgazdasági gépek, és egy érdekes első világháborús kiállítás is

DSC_0453 DSC_0454

DSC_0455

DSC_0456 DSC_0457 DSC_0458 DSC_0459 DSC_0460 DSC_0461 DSC_0462 DSC_0463 DSC_0464 DSC_0465 DSC_0466 DSC_0467 DSC_0468 DSC_0469 DSC_0470 DSC_0471 DSC_0473 DSC_0474 DSC_0475 DSC_0477 DSC_0476 DSC_0478 DSC_0479 DSC_0480 DSC_0481 DSC_0482 DSC_0483 DSC_0484 DSC_0485 DSC_0486 DSC_0487 DSC_0488 DSC_0489 DSC_0490 DSC_0491 DSC_0492 DSC_0493 DSC_0494 DSC_0495 DSC_0496 DSC_0497 DSC_0498 DSC_0499 DSC_0500 DSC_0501 DSC_0502 DSC_0503 DSC_0504 DSC_0505 DSC_0506 DSC_0507 DSC_0508 DSC_0509 DSC_0510 DSC_0511 DSC_0512 DSC_0513 DSC_0514 DSC_0515 DSC_0516 DSC_0517 DSC_0518 DSC_0519

DSC_0521 DSC_0522

Este hatalmas meglepetésben volt részünk a szálláson. Ári aznap ünnepelte 40. születésnapját, és Ilonka sütött neki egy tortát.

20160729_192240 20160729_192308 20160729_192324 20160729_192337 20160729_192354 20160729_192404 20160729_192426 20160729_192531

Szombaton sem barangoltunk messze, felmásztunk Tusnádfürdőn az Apor-bástyához, ettünk egy finom pizzát a Viktória panzió és Étteremben, majd délután Ilonkával együtt egy kellemes sétára indultunk a Torjai büdösbarlanghoz. Még a barlang lábánál elkapott bennünket egy kiadós zápor, de szerencsére gyorsan elvonult, így fel tudtunk sétálni a barlanghoz. Visszafelé Ilonka érdekes, eddig számunkra ismeretlen helyet mutatott nekünk: az Apor lányok feredőjét, ahol kénes vizű medencékben lehet áztatni, gyógyulni. A víz először jéghideg, utána pedig olyan érzés, mintha égne az ember bőre. Ezt túlélve kellemes zsibbadás következik. Ezután meg megálltunk a Mikes-fürdőnél kicsit a moffettánál.

20160730_111323 20160730_114011 20160730_164448 20160730_164458 20160730_170914 20160730_170931 20160730_170943 20160730_170953 20160730_171144 20160730_171210 20160730_171302 20160730_171306 20160730_171635 20160730_171655 20160730_171729

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bálványosi várhoz majd jövőre megyünk Ilonkával.

Hamar eltelt az egy hét, vasárnap indultunk hazafelé. Itthon már nagyon vártak bennünket a négylábúak.